Ebben a bejegyzésben William Blake képeit használtam illusztrációként. Érzésem szerint a gnosztikus iskolák tanai és Blake képeinek világa, pár több mint egy évezred választja el őket, mégis nagyon közel állnak egymáshoz.
A gnosztikus iskolák alapvető módszere a felébredés előidézéséhez az ébrenlét iránti nagyon erős érzelmi vágy létrehozása és táplálása volt. Ennek érdekében különösen fontos volt számukra élesen megkülönböztetni a magasabb központok világát az alsóbb központok világától. A magasabb központok világát "plérómá"-nak neveztek, aminek a jelentése "teljesség", az alsóbb központokat pedig "kozmosz"-nak és "kenómá"-nak, aminek a jelentése "hiány".
A két világot két különböző lény uralja, vagyis a gnosztikusok két különböző istenben hittek. A kozmosz urát "Démiurgosz"-nak nevezték, aminek jelentése "mesterember"; ez egy alsóbbrendű, indulatos, a szellemi dolgokkal szemben tudatlan isten, akit a zsidók ószövetségi istenével azonosítottak. A Démiurgosz alakjában nem nehéz felismerni az ösztönös központot, illetve a treff királyt, az ösztönös központ intellektuális részét, ami az alsóbb központok összes működését a kezében tartja. A gnosztikusok szerint a keresztény nagyegyház tagjai ezt imádják, mint istenüket. A Démiurgosz több gnosztikus irányzatban teljesen negatív, ördögi figura, a valentiniánusoknál viszont nem negatív, csak alárendelt és tudatlan. A Démiurgosz végül is alá van rendelve a pléróma felsőbb irányításának, és a pléróma céljait szolgálja. Ami negatív, az a tudatlanság, ami ezt a lényt összetéveszti az igaz Istennel.
A pléróma fölött uralkodik az igazi Isten, akit "az Ismeretlen Isten" névvel is illettek; ez az Abszolútum. Az igaz Isten küldötte és kinyilatkoztatója az alsóbb világban, vagyis a magasabb központok jelenlétének megnyilvánulása a Megváltó, aki Jézus Krisztusban öltött testet. Jézus az alsóbbrendű rész, vagyis az intéző; Krisztus a Jelenlét. A Megváltót angyalok kísérik - a C befolyás - akik a felébredésre rendeltekben a spirituális magot - az esszenciát - felébresztik és táplálják.
Minden gnosztikus irányzatban alapvető fontosságú Sophia mítosza. Sophia alakjában szinte minden egyesül, ami az isteni világban női jellegű. Így jelentheti a magasabb érzelmi központot, a kőr kilencest és a szexuális központot is.
A gnosztikusok szerint az igaz Isten csak a plérómát teremtette meg. A kozmosz teremtése valójában tévedésből történt - voltaképpen egy katasztrofális baleset történt a plérómában, és a baleset következményeinek helyrehozására lett a kozmosz megteremtve. Egy gnosztikus szöveg szerint: "A kozmosz tévedés következménye. Teremtője tökéletesnek szánta, de hibázott, és nem tudta elérni célját." Ezt a "balesetet" és kozmikus következményeit mondja el Sophia bukásának és megváltásának mítosza, amit minden iskola egy kissé eltérően mondott el, de mindegyik változat nagyon komplex volt.
A mítoszt munkanyelven talán így lehet összefoglalni: Az Abszolútum létrehozta a magasabb intellektuális- és a magasabb érzelmi központot. A magasabb érzelmi központnak az Abszolútum utáni vágyából keletkezett a szexuális központ. Mivel ez már a 12-es világ, vagyis törvények sora választja el az Abszolútumtól, ezért nem volt közvetlen kapcsolat a kettő között, és a szexuális energiából egy képmás keletkezett, az Istenség utánzata. Bár ebben a folyamatban az első erő az Isten látása iránti vágy volt, a harmadik erő már nem a jelenlét volt, hanem helyette a gépiesség, mert a heves szexuális vágy nem tudta megkülönböztetni az istenség képmását a valódi Istentől; így a folyamatból Isten képe helyett egy torzkép született. A tudatos harmadik erő fölcserélése a gépiességre a hiba, a tévedés, az eredeti bűn. Ebből következett a szexuális energia szétszóródása és alacsonyabb energiával való helyettesítése, ami a bukás, a hiány, a tudatlanság, a szenvedés. Az Istenség torzképe az illúzió. A katasztrófa helyrehozása végett teremtették meg a magasabb központok, az ösztönös központ felhasználásával az alsóbb központok világát, vagyis az embert és a kozmoszt.
A valentiniánus iskola számára az egész keresztény tanítás és gyakorlat ennek a mítosznak a kifejezése volt. Következik erről egy tömör összefoglalás:
A valentiniánus teológia rövid vázlata
A tikos hagyományValentinosz szerint léteznek olyan ezoterikus tanítások, amelyek Jézustól erednek, és titokban adták őket tovább. Amikor Jézus nyilvánosan tanított, metaforákat használt, amelyek nem tárták föl teljes tanítását. Ezeket csak bizalmasan, tanítványainak adta át. Erre utalt, amikor azt mondta: „A mennyek országa titkainak ismerete megadatott nektek, ám a többieknek csak példabeszédekben adatik, hogy nézzenek, de ne lássanak, és halljanak, de ne értsenek1 Ehhez hasonlóan, amikor Szent Pál látomásban találkozott a feltámadt Úrral,2 akkor megkapta tőle a titkos tanítást. Valentinosz azt állította, hogy ezt a titkos tanítást Teudásztól kapta meg.
Valentinosz szerint ez a titkos hagyomány adja meg a nélkülözhetetlen kulcsot Jézus üzenetének teljes megértéséhez. Egyik követője ezt így fejezi ki: „Az írások kétértelműek, és az igazságot nem tudják belőle kiolvasni azok, akik a hagyományt illetően tudatlanok.”3 A valentiniánusok azt tartották, hogy a titkos tanítások csak azok számára jelentenek valamit, akik spirituálisan érettek. Annak számára, aki nem állt készen befogadásukra, értelmetlennek tűnnek, „mert értéküket csak spirituális alapon lehet megítélni”.4 A valentiniánus hagyomány szerint Pál és a többi apostolok csak azok számára tárták föl ezeket a tanításokat, akik „spirituálisan érettek” voltak.5
Isten [az Abszolútum]
A valentiniánusok hite szerint Isten felfoghatatlan, és nem lehet közvetlenül megismerni; ezért képtelenség megfelelően leírni. Ő végtelen, kezdet és vég nélküli, és minden dolgok végső forrása. Magába foglal minden dolgot, anélkül, hogy őt valami is magába foglalná. Minden, beleértve az egész világot, az Istenségben van, és mindig is része marad. Az Istenség egy önfeltáró folyamatban nyilvánítja ki magát az ebből eredő sokféleségben, miközben végig megtartja egységét. [1-es, 3-as, 6-os és 12-es világok]
Hitük szerint továbbá Isten androgün természetű, és gyakran utaltak rá úgy, mint férfi-női kettős egységre. Ez azzal az elgondolással függ össze, hogy Isten adja mind az univerzum lényegi formáját, mind pedig alkotó szubsztanciáját. Az Istenség női aspektusát így nevezték: Csend, Kegyelem és Gondolat. A Csend Isten őskezdeti nyugalmi és öntudati állapota. Ő továbbá az aktív és teremtő gondolat, ami minden ezután következő létállapotnak, vagy „aión”-nak létet ad. Isten férfi aspektusa a Mélység, amit neveznek még úgy is, mint Kimondhatatlan, és Első Atya. A Mélység az Istenség teljesen felfoghatatlan, mindent magábafoglaló aspektusa. Ő esszenciálisan passzív, mégis, mikor feminin Gondolata aktusba hozza, ő ad az univerzumnak formát.
A Fiú
Az univerzum eredetét úgy írják le, mint az Istenségből kiáradó emanációs folyamatot. Az Atya férfi és női aspektusa együttműködve a Fiúban nyilvánítják meg magukat. [Ez nem azonos a hagyományos keresztény Szentháromság-tan Atya és Fiú-fogalmával. Ez itt az 1-es világ és a 3-as világ.] A Fiút is gyakran férfi-női kettős egységként írják le. A Fiú huszonhat spirituális létállapotban vagy aiónban nyilvánítja meg magát, amik szintén férfi-női párokba rendeződnek. Ezek képviselik a Fiúban immanens energiákat és az Ő részeinek tekintették ezeket. Ők együtt alkotják az Istenség Teljességét, „Plérómá”-ját. [Az aiónok száma összesen harminc.]
A bukás
A Fiú által kiárasztott aiónokat úgy fogták fel, mint amik rendelkeznek bizonyos függetlenséggel. Istenen belül vannak, mégis egy határvonallal el vannak különítve tőle. Ennek következtében nem ismerik azt, aki létre hívta őket. Az aiónok érezték, hogy tökéletlenek voltak, és vágyakoztak megismerni eredetüket. [A 12-es világ vágyakozik az 1-es világ után]
Ez a vágyakozás átszármazott Sophiára („Bölcsesség”), az aiónok közül a legfiatalabbra. [A szexuális központ a lét hiányosságát érzékeli, és célja a hiány betöltése. Normálisan 12-es hidrogénnel működik, irányultsága transzcendens, és a magasabb érzelmi központtal van egy szinten] Az egész Pléróma nevében magára vette a legfőbb Eredet utáni kutatást. Egyedül gondolatával akarta megismerni őt (vagyis létre akarta hozni saját magában az Istenség képmását), ami lehetetlen. Ennek eredményeként elszakadt jegyesétől és a hiány és szenvedés állapotába zuhant. [Ez a szexuális központ közönséges állapota bennünk. A saját energiája elszivárog, és alacsonyabb energián tengődik.] A Határ ereje által Sophia ketté lett választva. Magasabb része [A szexuális központ saját energiájával] visszatért jegyeséhez, de alsóbb része [A szexuális központ nem a saját energiájával] ki lett taszítva a Plérómából egy alsóbb világba a hiánnyal és a szenvedéssel együtt. Ez az alsóbb világ azonos a fizikai világgal.
A Fiú közvetítése által a Pléróma aiónjai megkapták Isten ismeretét (a gnózist), és nyugalomra leltek. Akkor valamennyi aión ünneplésben egyesült, és teljesen integrálódott a Fiú „személyiségében”. Az újraintegrálódott Fiút nevezik Megváltónak is. [Mi "Jelenlét"-nek nevezzük.] Neki kell a bukott Sophia férfi társának vagy jegyesének lennie. Angyalok kísérete övezi őt, akik az aiónok tiszteletére születtek. [A C-befolyás]
Az alsóbb Sophia, aki a hiány világának csapdájába esett, továbbra is a szomorúság, félelem és zavar kínjait szenvedte. Tudatlansága következtében az illúzió fogságába esett és képtelen volt megkülönböztetni a valóságosat a valótlantól. Majd amikor a fényre gondolt, megtérésen ment keresztül, és segítségért kezdett könyörögni. Erre válaszul jegyese, a Megváltó, angyali kíséretével együtt, leereszkedett hozzá a határon keresztül. Örökkévaló világ ismerete (gnózis) által megszabadította őt az illúziótól és szenvedéstől. [Ez történik mindannyiunkkal, amikor a Jelenlétet értékelni kezdjük.]
Az alsó Sophia örvendezett a Megváltó és angyali kísérete láttán, és spirituális magvakat hozott létre az angyalok képmására. Ezek a magvak a minden keresztényben meglévő spirituális elem. [Ez az esszencia.] Ezért úgy utalnak a magvakra, mint a szellemi Egyházra. Ahogyan a Megváltó az alsó Sophia jegyese, úgy az angyalok is a szellemi magvak jegyesei lesznek az idők végén. [A C-befolyás a jelenlétre neveli az esszenciát.]
Három létállapot vagy „szubsztancia” jött létre Sophiából annak eredményeként, hogy vágyakozva kereste Istent. Először is az illúzió, ami a materiális létezést jellemzi, az ő tudatlanságából és szenvedéséből; ennek megszemélyesítése az Ördög. [A gépies harmadik erő, 96-os világ]
Másodszor keletkezett a lélek, ami az ő megtéréséből ered, és közvetítő szerepet tölt be a tudatlanság és a tudás között. Ennek megszemélyesítése a Démiurgosz („Mesterember”), aki megformálja a materiális világot. [48-as világ és a pszichológiai funkciók, amiket az ösztönös központ tart a kezében.]
Végül a spirituális magvak keletkeztek az ő gnózisából, [az esszencia] és ezeket maga az alsó Sophia személyesíti meg [Ez már a kőr kilences, mint az esszencia tápláló édesanyja].
Annak ellenére, hogy az alsó Sophia nem volt többé tudatlan, a tudatlanság nem oszlott szét teljesen. A spirituális magvak éretlenek voltak, és nevelésre volt szükségük. Ezért vált szükségessé a materiális világ megteremtése. Az alsó Sophia és a Megváltó titokban úgy befolyásolták a Démiurgoszt, hogy teremtse meg a materiális világot a Pléróma képmására. [A magasabb intellektuális központ és a magasabb érzelmi központ az intéző és a kőrkilences által uralják az ösztönös központot.] A Démiurgosz tudatlanságban van anyja felől, és azt hiszi, hogy ő cselekszik egyedül, de valójában öntudatlanul is Sophiának dolgozik. [Az ösztönös központ nem első erő, hanem második erőt képez a jelenléthez.]
Az emberi lények
Az emberi lényeket a Démiurgosz teremtette. A valentiniánusok szerint a fizikai test melett az emberek még három nem testi elemből állnak: egy démoni részből (khousz) [a szó "a föld porára" utal, és itt a központok mechanikus részeit jelenti], racionális lélekből (pszükhé) [a központok érzelmi és intellektuális részei], és egy spirituális magból (pneuma) [az esszencia, illetve a belőle kifejlődő asztráltest]. Az emberi lényeket három típusba sorolták, attól függően, hogy a három természet közül melyik bennük a domináns. Erre utal a Bibliában az, hogy Ádámnak és Évának három gyermeke volt, név szerint Káin, Ábel és Széth. Ők a prototípusai a testi (khoikus, materiális), lelki (pszichikus, animális), és szellemi (pneumatikus, spirituális) emberi lényeknek.
Jézus
A világ történetében sorsdöntő esemény volt Jézus földi szolgálata. Ő a Fiú avagy a Megváltó fizikai megnyilvánulása. Az ő eljövetele előtt az igaz Isten teljesen ismeretlen volt. Jézus azért jött, hogy elhozza a gnózist a szenvedő emberiségnek, amely minden erejével Isten után kutatott. [Az alsóbb központok életében sorsdöntő esemény volt az ezoterikus eszmék felismerése és a mágneses központ kialakulása] A gnózis által a két elem, melyek korábban el voltak különülve (vagyis a magvak és az angyalok [az esszencia és a C-befolyás]), összekpcsolódnak.
A valentiniánus hagyomány élesen megkülönbözteti az ember Jézust és az isteni Jézust. [az intézőt és a Jelenlétet] Az ember Jézus Mária és József valódi fiaként született. Különleges égi beavatkozás által a teste egylényegű Sophiával és az ő spirituális magvaival. [az intéző a kőr kilences és az esszencia szintjén képes létezni] Amikor harminc éves lett, elment keresztelő Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék. [Amikor az intéző elsajátította a harminc munkaén alkalmazását, abból létrejött a sorozat első fele, vagyis Keresztelő János, és az intéző ennek segítségével elmerült a négy szótlan lélegzet vizében.] Amint alámerült a vízbe, az isteni Megváltó, amire úgy utalnak, mint „az Atya Gondolatának Szelleme”, galamb formájában alászállt rá. [Amikor az intéző elvégezte a sorozat első felét, akkor eltűnt, és megjelentek a magasabb központok.] Ez az igazi „szűzi születés”, és a feltámadás a halálból, mert újjászületett a szűz Szellemtől.
Jézus nyilvánosan példabeszédekben és rejtélyes hasonlatokban beszélt, de legközelebbi tanítványai számára kinyilatkoztatta a teljes igazságot Sophia bukásáról és a Pléróma eljövendő helyreállításáról. A valentiniánus hagyomány szerint Mária Magdolna fontos tagja volt ennek a belső körnek. Úgy tekintik őt, mint az alsó Sophia képmását, és Fülöp evangéliuma úgy írja le őt, mint Jézus jegyesét. [A kőr kilences megjelenítője, és az intéző jegyese.]
Az isteni Jézus megtapasztalta az összes emberi érzelmet, beleértve a szomorúságot, a félelmet és a zavart a Getszemáni kertben. Azonban csak az ember Jézus [az intéző] szenvedte el a fájdalmakat [a sorozat első fele] és halt meg a kereszten [a négy szótlan lélegzeten]. Isteni része [a harmadik szem, az esszenciális jelenlét] felülmúlja a fizikai szenvedést és a halált. [Vagyis át tud lépni a sorozat második részébe.] Amikor fizikai teste meghalt, akkor a nem testi spirituális teste föltámadt belőle. [A jelenlétbe öltözött esszencia a hat munkaénből átlépett a négy szótlan lélegzetbe.]
A valentiniánusok szerint kereszthalála után Jézus még tizennyolc hónapon át megjelent tanítványainak, nem csak a negyven napon át, amiről az Apostolok Cselekedetei beszámol. Ezen időszak alatt tanítványainak „nyíltan beszélt az Atyáról”. Még mennybemenetele után is megjelent egyeseknek látomásokban, akik közül a legfontosabbak Szent Pál és Valentinosz.
Megváltás
A valentiniánusok szerint, azáltal, ahogyan Jézus üzenetére válaszolnak, az emberek kinyilvánítják igazi természetüket. A magvető példázatát alkalmazva6 elmagyarázzák, hogy Jézus által Sophia [az intéző által a kőr kilences] veti a spirituális magvakat mindazokba, akik az üzenetet hallgatják. Néhány emberben a magvak „az út szélére [a központok mechanikus részeibe] hullanak” és egyáltalán nem válaszolnak a hívásra. Ezek az emberek természetük szerint testiek. Másokban a magvakat elfojtják a tövisek, amelyek a világi ügyek. Ezek bizonytalanok, és képtelenek túljutni a racionális magyarázatokon [a központok intellektuális részein]. Ezeket az embereket a racionális elem, vagy a lélek dominálja [a központok érzelmi és intellektuális részei]. Másokban pedig a mag „jó földbe [az esszenciába] hullott” és szellemi gyümölcsöt [jelenlétet] hoz. Ezek az emberek gnosztikusok vagy szellemi keresztények.
Az emberek azáltal hoznak szellemi gyümölcsöt, hogy elérik a misztikus ismeretet, a gnózist, amelyben összekapcsolódnak angyalukkal [a C-befolyással], aki a Megváltó [a magasabb központok] társa. Felébredve a tudatlanság ittas kábulatából, és megszabadulva a szenvedéstől, felismerik igazi spirituális természetüket. Ez az igazi feltámadás a halálból, vagyis a tudatlanság halálából. Ez a feltámadás nem valamikor a halál után történik. Itt és most kell megtapasztalni.
A valentiniánusok az istenivel való egyesülés folyamatát egy olyan általános eszkatológia fogalmaival írják le, amit az egyéni „itt és most”-ban kell megvalósítani. Az ember először spirituálisan felülmúlja a Démiurgoszt és az alsóbb erőket [az alsóbb központokat], hogy csatlakozzék Sophiához, a Megváltóhoz és az ő angyalaihoz [a kőr kilenceshez, az intézőhöz, illetve a magasabb központokhoz és a C-befolyáshoz]. Az összes megváltott örömében részesülve az ember összekapcsolódik angyalával és belép a Plérómába. Az ilyen ember „a világban van, de nem a világból való”. Ő már elért egy olyan spirituális létet, amelyben számára a világ a Plérómává változott. [Vagyis kristályosodott benne a Jelenlét.]
Etika
A
valentiniánusok, az ellenségeik által terjesztett valótlanságok
ellenére, iskolájuk tagjaitól a legmagasabb etikai normák
megtartását követelték meg. Úgy vélték, Isten akaratának
tökéletes ismerete (gnózis) által lehetséges bűntelen életet
élni. A bűnt úgy tekintették, mint a tudatlanság
megnyilvánulását. Ahogyan Fülöp evangéliuma mondja: „Az,
akinek tudása van, szabad ember. De a szabad ember nem vétkezik,
mert az, aki vétkezik, a bűn rabszolgája”.7
A
Hegyi Beszédet úgy tekinteték, mint az etikus élet vezérfonalát.
Ptolemaiosz tanító szerint a Jézus által tanított szeretet
törvénye eltörölte az igazságtalan törvényeket, más
törvényeket spirituális értelművé alakított, az igaz isteni
törvényt pedig beteljesítette. A valentiniánusok, bár a jólétet
és az ideigvaló hatalmat elvetették, azonban sohasem vetették el
a házasságot és a gyermeknevelést. Az alexandriai tanító,
Theodotosz szerint a házasság azért szükséges, hogy a
spirituális maggal rendelkezők megszülethessenek. Tanácsa
ellenére az iskola néhány tagja a cölibátust gyakorolta.
1Lk
8:9-10; v.ö. Iréneusz, Az eretnekségek ellen 1:3:1
22Kor
12:2-4; Csel 9:9-10
3Iréneusz,
Uo. 3:2:1
41Kor
2:14
51Kor
2:6
6Máté
13:1-8
7Fülöp
evangéliuma 77:15-18
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése